progresszista

A Magyar Progresszív Intézet 2010-ben első ízben végezte el 23 budapesti kerület és 23 megyei jogú város átfogó elemzését. Akkor ennek apropóját az önkormányzati választások adták, idén pedig elsősorban azt vizsgáltuk, hogy tavaly óta hogyan változott a helyzetük, illetve hogy a kormányváltásnak van-e valami nyoma az önkormányzatok működésében. Mivel az önkormányzatok finanszírozása, adósságállománya az ország eladósodottságával párhuzamosan továbbra is forró téma, ezért kutatásunk fókuszában is e téma áll. Mindezek mellett azonban felmértük a kutatásba bevonttelepülések „élhetőségét” is, ezért megvizsgáltuk azok infrastrukturális állapotát és beruházásait is. E körben megnéztük, hogy mekkora a felújított, illetve épített utak hossza, mennyi új lakás épült, ezer főre mennyi bérlakás jut és hogy lakosságarányosan mennyit költ egy önkormányzat intézményei fejlesztésére. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy az üzleti környezet hogyan alakult, ezért a vállalkozások számán át a vendéglátóhelyek és a kereskedelmi szálláshelyek számát is kérdeztük. A jóléti rendszert vizsgálva kiderült, hogy mely önkormányzatoknak kell több hátrányos helyzetű állampolgárról gondoskodni, hol van több munkanélküli, hol folyósít az önkormányzat a kötelezőkön felül további plusz jóléti juttatást. Végül pedig az oktatási helyzet bemutatására is tettünk egy rövid kitérőt a továbbtanulási arányok vizsgálatával.

Az adósságállomány tekintetében összességében növekedést tapasztaltunk. Míg tavaly a megyei jogú városok és a fővárosi kerületek mintegy 386 milliárd forintos adósságállománnyal rendelkeztek, addig 2011-re ez a szám 16,6 százalékkal, azaz 450 milliárd forintra növekedett. Ennek kapcsán érdekes jelenségre figyeltünk fel: a leginkább eladósodott önkormányzatok nem növelték akkora ütemben tartozásukat, mint azok, akik korábban csak kisebb adósságállománnyal rendelkeztek. Ennek nyomán arra következtethetünk, hogy a jövő évtől esedékes szigorúbb[1] hitelfelvételi szabályok miatt sok önkormányzat még idén igyekszik felduzzasztani magát. Ezt az is alátámasztja, hogy ezeket a kölcsönöket jellemzően nem működésre, hanem beruházásra, fejlesztésre, vagy éppen felhalmozásra költik. A „bevásárláson” kívül azonban adódik egy másik magyarázat is, miszerint a még jelenleg is tartó gazdasági válságra a települések gazdaságélénkítéssel reagáltak, így teremtve munkahelyeket. Mindezek mellett azt is megállapítottuk, hogy a tartozásukat csökkentő önkormányzatok eleve nem voltak annyira eladósodva, mint társaik, ami már eleve feszesebb költségvetési politikát feltételez. Alegnagyobb arányú adósságcsökkentést végrehajtó 23. kerület „ortodox” kiadáscsökkentésre épülő költségvetési politikájának köszönhette a sikert. Érdemes a jól teljesítők között külön kiemelni a 13. kerületet, ahol már tavaly is a legalacsonyabb volt az egy főre jutó adósságállomány, ami 2011-re mindössze 654 forintra, lényegében egy doboz cigaretta árára csökkent. Miközben az első helyen nincsen változás, addig ugyanilyen stabilitás vonatkozik a legjobban eladósodott 5 önkormányzatra is (Pécs, Szolnok, Kaposvár, Miskolc, Debrecen). E települések tovább növelték tartozásukat, igaz jellemzően a vizsgált önkormányzatok átlagánál lassabb volt a növekedési ütem.

Az önkormányzatok útépítései kapcsán megállapíthatjuk, hogy abban ismét a megyei jogú városok jártak az élen, aminek a budapesti beépítettség a fő oka. (Ráadásul a kétszintű fővárosi közigazgatásnak köszönhetően egyes kerületekben is áthaladó utak tulajdonosa a főváros, így ezek fejlesztése nem is kerülhetett be adatbázisunkba.) Hasonló főváros-vidék megosztottságot tapasztalhattunk az új lakások számának alakulását vizsgálva, ami nem véletlen, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint a közép-magyarországi régióban és különösen Budapesten jelentősen visszaesett a lakásépítési kedv. Abban viszont szinte egységesek voltak a vizsgált önkormányzatok, hogy a választási év elmúltával csökkent az önkormányzati intézményfejlesztésre fordítható összeg. Természetesen kivételek itt is akadtak (a 13. kerület például ebben az összehasonlításban is jól szerepelt), azonban ez elsősorban a különböző intézményfejlesztési és felújítási programoknak köszönhető.

A megyei jogú városok és a budapesti kerületek szociális helyzetének vizsgálata az idei kutatásban új elem, melyből kiderült, hogy melyek azok a települések, ahol az átlagnál nagyobbak a szociális feszültségek. Itt elsősorban olyan volt iparvárosokra kell gondolni, mint Dunaújváros, vagy éppen Tatabánya. Mindkét városban az átlagosnál magasabb a munkanélküliek aránya, több a rendkívüli gyermekvédelmi ellátásban részesülők aránya, és a teljes illetve az egy főre jutó adósságállomány tekintetében is a lista második felében foglalnak helyet. Dunaújvárosban pedig mindezek mellett több a nyilvántartott álláskeresők száma, és az átlagosnál magasabb az egy főre jutó jóléti juttatások összege. Ez tehát azt is jelenti, hogy azon szociális nehézséget, amit a rendszerváltás okozott az összeomló nehéziparral, mind a mai napig nem sikerült megoldani. Az ország kelet-nyugati megosztottságát a vizsgált önkormányzatok szociális helyzete is jól mutatta: keleten több a munkanélküli, az álláskereső és a hátrányos helyzetű állampolgár is.

Az üzleti környezet vizsgálata során megnéztük az ezer lakosra jutó vállalkozások számát. Tavalyi kutatásunkhoz hasonlóan most is az derült ki, hogy a budapesti kerületek lényegesen jobban szerepeltek, mint a megyei jogú városok, köszönhetően annak, hogy a gazdasági élet központja mégiscsak a főváros. Ugyanakkor mindezen túlmenően a számokból úgy tűnik, mintha a gazdasági válság negatív hatása alábbhagyott volna: a vizsgált településeken a vállalkozások száma növekedésnek indult vagy stagnál, csökkenést pedig csak elvétve tapasztalhattunk. (Ezzel együtt mi is azzal számolunk, hogy a romló kül- és belgazdasági viszonyoknak köszönhetően a jövőben ezen a téren is megtorpanunk.) A vendéglátóhelyek és a kereskedelmi szálláshelyek számának vizsgálata során is azt tapasztaltuk, hogy az eleve nehezebb helyzetben lévő városok, mint például a fentebb már említett Dunaújváros és Tatabánya e tekintetben is hátránnyal küzdenek, láthatóan nem a turizmus lesz az az irány, ami kivezeti őket válságukból.

Az oktatással kapcsolatos indikátorok vizsgálatakor is találkozhattunk azzal a jelenséggel, hogy a földrajzi elhelyezkedés, a hátrányos helyzetűek magasabb száma, az önkormányzat gazdasági és szociális helyzete meghatározza a továbbtanulási esélyeket. A gimnáziumból továbbtanulók aránya például az adatokat közlő önkormányzatok közül Dunaújvárosban az egyik legalacsonyabb volt, nem meglepő módon viszont a 12. és a 7. kerületben a legmagasabb.

Az összes adat elemzése után, akárcsak tavaly, idén is összeállítottuk az önkormányzatok összesített rangsorát. 2010-hez hasonlóan idén is a 13. kerület végzett az első helyen, és tavalyhoz képest nincsen változás abban sem, hogy Hódmezővásárhely, Sopron, Pécs, vagy éppen az 5. kerület az utolsók közt végzett, ami elsősorban az érintettek magas adósságállományának volt köszönhető. Mindezek mellett arra is kíváncsiak voltunk, hogy változott-e az önkormányzatok átláthatósága 2010-hez képest. Itt mindenképpen pozitív fejlődést tapasztaltunk, hiszen míg 2010-ben a 23 megyei jogú város és a 23 budapesti kerület transzparencia indexátlaga 37,59 százalék volt, addig idén már 48,2 százalék.

Itt olvashatja a teljes tanulmányt.