Bajnai Gordon és Mesterházy Attila megállapodásával teljesül annak minimumfeltétele, hogy a baloldal egyáltalán eséllyel szálljon ringbe: a koordinált indulással nem állhat elő olyan helyzet, hogy (eltekintve persze az LMP-től) két baloldali ellenzéki jelölt egymással szemben mérettesse meg magát egyéni választókerületi szinten.

A külön listás indulás elvi előnye az Együtt-PM számára, hogy megszólíthatnak olyanokat is, akik elégedetlenek a kormányzattal, de az MSZP-re sem szavaznának. Ebben viszont van „házifeladata” Bajnai Gordon pártjának: az „együtt” kifejezése az utóbbi fél évben a szocialistákkal való együttműködést (illetve az arra irányuló kísérletet) jelentette, a kialakult helyzetben azonban új tartalommal kell azt megtölteni. Erős kockázata ugyanakkor, hogy mivel jelen ismereteink szerint pártszövetségben indulnak, listán 10%-ot kell elérniük, ami jelenleg vélhetően nem sikerülne nekik. Ennek nyomán nem kizárt, hogy a későbbiekben felmerül az az Együtt és a PM összeolvadásának kérdése, hiszen az 5%-ot jó eséllyel megugorják.

A külön lista mandátumszámban nem jelent különösebb veszteséget a közös listához képest, ugyanakkor számtalan kommunikációs buktatója van. A koordinált indulás praktikusan annyit jelent majd, hogy a választópolgár a szavazólapon csak egy ellenzéki baloldali egyéni jelölt nevét olvashatja majd. Ugyanakkor az egyéni választókerületi szavazólapon a választási szabályok miatt valószínűleg csak annak a pártnak a logójával fognak találkozni, amely abban a választókerületben jelöltet állított, hiszen jogilag nem közös a jelölt, még ha gyakorlatilag az is. A másik szavazólapon viszont mind az MSZP, mind az Együtt-PM pártlistájával és logóival találkozik majd a szavazópolgár. Életszerű helyzet lesz tehát, hogy például egy, az MSZP pártlistájára szavazni kívánó választó egyéniben nem fogja megtalálni kedvenc pártját, helyette az Együtt-PM jelöltjére tud majd csak szavazni, illetve fordítva. Ez a jelenség nemcsak a szavazófülkében, de a kampányban is zűrös helyzeteket szülhet: tekintettel arra, hogy mindkét párt abban érdekelt, hogy az ő listájára szavazzanak (hiszen például ezen múlik majd, hogy ki adhatja a miniszterelnököt győzelem esetén), bizonyos esetekben egyszerre kell majd a másik ellenében a saját pártlista és a másik egyéni jelöltje mellett kampányolni. Ez kommunikációs kihívás mindkét párt számára.

Végezetül mindenképpen veszteség a közös lista elvetése nyomán, hogy közös miniszterelnök-jelölt hiányában nem lesz olyan világos és kizárólagos alternatíva, amelyet Orbán Viktor ellenében fel lehet mutatni a választók számára.

Ez a megállapodás nem a létező világok legjobbika, de tekintettel az ellenzék fragmentáltságára és az ennek a heterogenitásnak egyáltalán nem kedvező új választójogi rendszerre, nagyon is valóságos. Nincs egyetlen politikai alternatíva és ez most a megállapodásban is tükröződik.