Az ellenzék két esélyes kormányfőaspiránsa között az utóbbi hetekben kiújult bicepszméregetés jól leírható a játékelméletből ismert chicken game analógiájára. A két versenyző nagy sebességgel száguld egymás felé, arra várva, hogy a másik a feszültség alatt megtörve előbb rántja félre a kormányt; miközben azt is jól tudják, hogy ha egyikük sem enged, az ütközés elkerülhetetlen.
Jelen pillanatban biztosnak tűnhet, hogy végül hoppon maradnak azok a magabiztos kommentátorok, akik a racionális önérdekkövetés fő szabályát hangsúlyozva biztosra vették: az ellenzéki összefogás így vagy úgy, de végül mindenképpen létrejön. A diplomatikus, de rendíthetetlen makacsságot sugalló üzengetések, nyilatkozatok valóban azt sejtetik, hogy a szereplők közül végül egyik sem fog engedni saját – a maga szempontjából egyaránt érthető – hatalmi ambícióiból, akkor sem, ha a kormányváltás utolsó esélye úszhat el emiatt. Mesterházy Attila nemrégiben deklarálta „száztíz százalékos” elszántságát, és pártja más prominensei is naponta érzékeltetik: az MSZP nem tervez lemondani szervezeti előnyéből és relatív népszerűségéből eredő dominanciájáról az ellenzéki oldalon. Bajnai Gordon pedig épp a múlt héten üzente meg riválisának, hogy bármi áron azért ő sem kíván szövetséget kötni; amit nehéz nem úgy értelmezni, hogy eszében sincs beérni a szocialisták segédhajójának szerepével.
Külső szemlélőként a játék természetéből adódóan nehéz kiszámítani a karambol esélyeit. Nyilvánvaló, hogy egyik versenyző sem fedi fel, valójában mennyit ér meg neki a győzelem, hiszen éppen ezzel ítélné magát eleve kudarcra. Ezért megjósolhatatlan, hogy az utolsó pillanatban valamelyikük nem változtat-e mégis irányt. „Magára valamicskét adó ember manapság nem nagyon tudja” – Esterházy Péter bő másfél évtizede, egészen más kontextusban papírra vetett aforizmája ma minden politikai elemzés mottója lehetne. Hogy a mostani keménykedést utóbb majd az összeborulás előtti utolsó ütésváltásként fogjuk-e interpretálni, vagy valóban az ellenzéki összefogás korai vetélésének lehetünk tanúi, és a személyes ambíciók, stratégiai nézetkülönbségek 2014-ben fontosabbnak bizonyulnak a kormányváltás esélyeinek maximalizálásánál? Könnyen lehet, hogy ma még maguk a versenyzők sem tudják biztosan.
Egyvalami azonban már most jól látható: nagyobb valószínűséggel kell számolnunk a valamilyen baloldali összefogást kikényszerítő, egyfordulós választási rendszer hosszabb távú fennmaradásával, mint módosulásával. Az ellenzék közel egy éve tartó tortúrája látványosan erősítette meg ugyanis a kétharmadot abban, hogy hatalomtechnikai szempontból jó döntés volt, amikor 2011-ben ezzel a talán aprónak tűnő intézményi korrekcióval próbálta megbénítani a széttagolt baloldalt. Ez pedig azt jelenti, hogy az ellenzéki szereplőknek érdemes lenne már most egy évnél nagyobb távlatban gondolkodniuk.
Mindenekelőtt azon, hogy erőforrásaikat és morális állapotukat minden jövőbeni választás előtt szeretnék-e a mostanihoz hasonló, strukturálatlan adok-kapokkal amortizálni. Persze a kétharmad által megalkotott új szituációban az előválasztási versengés természetes és szükséges, nem mindegy azonban, hogy milyen formában zajlik. A nehezen feledhető 2009-es kormányfőcasting nyomán maradt rossz szájíz sem a keresgélés tényéből fakadt. Hanem a teljes politikai káosz és impotencia képzetéből, amely annak volt köszönhető, hogy minden kósza gondolat – akaratlanul vagy a közvélemény előhangolása érdekében – azonnal vezető hírré vált a nyilvánosságban.
Lehet, sőt érdemes lenne vitázni arról, hogy optimális megoldást jelentene-e a többek által sürgetett, szabályozott előválasztások intézményesítése, vagy hogy van-e realitása, egyáltalán helyeselhető volna-e a jobboldal mintájára az „egy a tábor, egy a zászló” integratív stratégiájának adaptálása a baloldalon. Arról már kevésbé, hogy a határozott, biztos erő képzetét keltik-e és a kormányváltás esélyeit növelik-e azok a kiszámíthatatlan, éles kanyarok, nyilvános üzengetések, amelyek az ellenzéki kormányfőjelölt keresését ma jellemzik.
(Az írás eredetileg a HVG június 20-ai számában jelent meg)
Utolsó kommentek